Az átépítés után az épületegyüttes főbejárata az északi felvezető hídra került, onnan zárt előcsarnokon keresztül jutunk el az új nagy tárgyalótermekhez. A földszinten iratár, garázs és gépészeti terek kaptak helyet. Az akadálymentes közlekedést rámpák kiépítésével biztosítottuk. Az épület tömegét négy egymástól elmozdított kubus alkotja. A tömegformálásra a zártság és visszafogottság jellemző, amelyet a szabálytalanul elhelyezett ablakok és felülvilágítók oldanak. Az ablaknyílások az északi és nyugati oldalon jelennek meg. A felülvilágítók pedig az ötödik homlokzatot alkotó tetősíkokat tagolják és a tárgyalótermek természetes megvilágítását biztosítják. Az épület homlokzatburkolata fűrészelt Kanfanar kőburkolat. Az alacsony hajlású tetőfelületeken felhasználtuk a meglévő bontott kőburkolatot, azt szárazon rakva és hézagosan sorolva. A két épület közötti kapcsolatot üvegezett híd alkotja. A keleti végfalon zárt kőtömbök sorolódnak, felületük szerelt bányaszél kőlapokkal burkolt. Az épület belső terében a Kanfanar kőburkolatot tovább vezettük kiemelve a tárgyalótermi bejáratokat. A kő és az üveg mellett a tölgyfa anyagot és a fehér gipszkarton felületeket alkalmaztuk. Az előcsarnok és a tanácskozók teljes mennyezetén semleges fólia világítás készült.
